Rituális fürdőzések
A tisztálkodás fontosságát bizonyítja, hogy szinte az összes vallás magáénak mondhatja a rituális fürdőzés szokását. A rituális fürdő során a hívők megtisztítják a testet és a lelket, hogy makulátlanul léphessenek kapcsolatba az égiekkel.
Az izraelita vallás különös figyelmet szentel a fürdésnek. A Tóra a nők és férfiak számára egyaránt előírja a tisztálkodást bizonyos esetekre. A férfiak a reggeli imádkozás előtt fürdenek, a nők pedig a havi ciklus befejeztével, a gyermekágyi időszak végén és a házasságkötés előtt vesznek rituális fürdőt. A rendszeres tisztálkodás alapvetően vallásos cselekedetnek számít, bár a Mikvét (rituális fürdő helyiségét) már csak az ortodox zsidó vallásúak használják rendszeresen.
A keresztelkedés során a szenteltvízben való szertartásos megmerüléssel válunk tagjává egy egyházi közösségnek és vesszük fel a keresztség szentségét. Így tesznek a katolikusok, reformátusok, az evangélkusok és a baptisták is. Manapság már nem merítik be a gyermekek teljes testét, merítőmedencét is ritkán használnak. Csak a fejre csepegtetett víz jelképezi az egykori szokást.
A hindu vallás hívei a Gangesz folyóban merítkeznek meg, minden évben a Magh Mala ünnepség alkalmából. Az ünnep egy hónapig tart, ezalatt milliók vonulnak a folyó torkolatához, hogy megtisztuljanak. Ennyi fürdőző felkavarja, beszennyezi a vizet, ám itt nem a testi, hanem a lelki tisztaság elérése a cél.
A víz az arabok számára a Paradicsomot előrevetítő földi jelenség. A muszlim vallású emberek életében ezért központi szerepe van a tisztálkodásnak, a testápolásnak, és a szépségnek. Mindez az egészség mellett az élet teljességéhez járul hozzá.
Mindegy, hogy ki milyen vallást képvisel, a mindennapi hagyományos mosakodás mellett a lélek megtisztítása is szükséges időnként, hogy harmonikus, teljes életet élhessünk.