Disznózsír és parfüm?

Testápolás a kezdetekben

Az ókorban az emberek illatosított földdel dörzsölték le magukról a szennyeződéseket, amit utána vízzel öblítettek le. Ekkor még nem ismerték a szappant, de ahhoz hasonlót már készítettek bablisztből.

A Római Birodalomban különösen nagy figyelmet fordítottak a szépségre: a férfiak körében divat volt a rendszeres fürdés, sőt, a szőrtelenítés is! A nők is igyekeztek megfelelni a férfiak akkori magas elvárásainak, ennek érdekében a fürdővízhez tejet kevertek, hogy megőrizzék bőrük puhaságát, a testüket pedig illatos olajokkal, vagy disznózsírral kenték át alaposan.

A tisztító csoda

Egyes források szerint a faggyúból és hamuzsírból főzött szappant a germán és gall népeknek köszönhetjük. Ez i.sz.800 körül már rendszeresen készített tisztálkodó szernek számított, amit elsődlegesen a haj szőkítésére használtak. Később a mosás és mosakodás nélkülözhetetlen eleme lett.

Hamarosan megjelentek ennek a szappannak az illatos olajokkal kevert változatai is, amik a mai pipereszappanok elődjei voltak. Rózsavizet, egyéb virágokból nyert olajokat, kivonatokat használtak az illatosításra.

A fürdés még nem számított akkoriban mindennaposnak, nagyjából havonta egyszer merültek el egy dézsa vízben a tehetősebbek, de volt, aki fél-, egy évig nem fürdött. A testszagot leginkább illóolajjal átitatott kendővel való törölközéssel fedték el.

Jóból is megárt a sok

A fürdőkultúra fejlődésével és az ipari forradalom után ugrásszerűen megnőtt a kínálat a tisztálkodó szerek piacán, így mára talán kicsit túl is lőttünk a célon. A bőr folyamatos tisztítása, kemikáliákkal való kezelése sajnos jó alapot nyújt az allergia kialakulásának, egyéb bőrbetegségek megjelenésének.

Szerencsére már elérhetőek organikus termékek is, amik kíméletesen tisztítanak, nem távolítják el a bőr természetes védőrétegét.

Ha legközelebb elmerül egy kádnyi habos fürdőben, gondoljon arra, hogy a természet adta dolgok sokszor valóban jobbak a testnek és ezáltal a léleknek is!